Amikor gimnazista volam, még divat volt, hogy meglepjük egymást Mikulás-ajándékkal. Én Bodryt húztam, akkori nagy haveromat, és vettem neki a sok csoki mellé az antikváriumban egy könyvet. Akkor láttam először a tigris! Tigris!-t. Beleolvastam, talán végig is nyomtam gyorsan, de már nem emlékeztem rá, csak arra, hogy Bodry végül azt mondta, hogy bizony, jó könyv volt.
Aztán szilveszter előtt FK cimborám felvetette, hogy megveszi nekem a békéscsabai antikváriumban ezt a könyvet. Érdeklődött, hogy vajh’ jó-e. Hát bizony kértem belőle egy példányt. És a napokban végre elolvastam. Nagy hatással volt rám. A bevezetőben még ismerős dolgokról van szó, de utána már egyre vadabb kalandokba kergeti szerzőnk a főhőst, Gully Foyle-t, van teleportálás, Mars és különféle egyéb bolygók, szekták, csinos nők, nagyhatalmi játékok. Az alaptörténet a Monte Cristo grófjához hasonlít: egy űrhajó matróza félholtan sodródik rommá lőtt űrhajóján a semmiben, de a közelben járó mentőhajó sorsára hagyja (mint a wikipedia-n kiderült, a szerző olvasott egy cikket egy világháborús veteránról, aki így járt a tengeren egy hajóronccsal – innen az alapötlet, a karakterek nevei pedig a londoni telefonykönyvből). Ezután nagy nehezen visszajut a Földre – közben űrnomádok széttetoválják az arcát, ekkor kezd tigrisre hasonlítani -, börtönbe vetik, összebarátkozik az egyik rabbal, aki kiokosítja, kiszöknek, és hatalmas vagyon birtokában hősünk visszatér bosszút állni azon a bizonyos hajón, aki őt sorsára hagyta. A Vorgán.
A történet szövevényes, és nagyon-nagyon pörgő (ezt befolyásolhatja a fordítás is – néhol mintha kissé átgondolatlan lett volna). Alig bírtam letenni. Olvastam fogmosás közben, vacsora közben, este órákig, kocsiban Pest felé, és kábé másfél hét alatt végeztem vele. Szenzációs, tele érdekes karakterekkel, képzeletgazdag, fordulatos, kissé még misztikus is. Egy nagy sci-fi-klasszikus, őszintén mondom ezt.
Alfred Bester: The Stars My Destination / Tiger! Tiger!
Fordította: Nemes István
